"Love is for living" borsoseva73@yahoo.com
"A szeretet azért van, hogy éljünk"
A munka az ember természetes eleme és a földi él te enélkül elképzelhetetlen. A munkában beteljesíti, kiegészíti önmagát. Az imádsággal telített ember színesebb és gazdagabb világát reávetíti a munkájára és annak tökéletességében adja meg a védjegyét, hogy alkotása az Istentől megszentelt kezéből született remekmű.
Szeretet tettek nélkül mit sem ér. "Boldog ember...aki örömét leli Isten törvényében s pa- rancsairól elmélkedik nappal és éjjel". (Zsoltár 1,2) Ezen elvekkel váltam felnőtté, Istennek köszönhetően egészséges szeretni tudó szerencsésnek mondható egyszerű egyén.
Ki is vagyok valójában?
Szállt a lelkem, szállt a fellegekben és egyszer elhatá roztam, hogy lejövök a Földre.
- "Élni akarok egyet a Földön is!"
- Megpróbálom e földilétet. Engem már előzőleg is küldtek az angyalok, de féltem leereszkedni.
- A fene tudja miért féltem. De most úgy határoztam, csak lejövök.
Amíg szálldogáltam lefele, gyönyörű muzsikaszót hallottam és kellemes ibolya illatot éreztem a levegőben. Csodálatos volt. Mikor leértem, egy fiatal házaspárt választottam magamnak. Így, 1960 decemberében meg is foggantam. 1961 szeptember 16-án amikor a csodálatos aranyszínű levelek hullani kezdtek, az iskola kezdés más- napján világra jöttem. Erdély egy kis városkájában, a gyergyószentmiklósi korházban hatalmas sírással megérkeztem.
- Hát úgy bizony, nem azért sírtam mert megbántam volna jöttömet, hanem azért mert ez a rendje.
Azóta már közel 47 év telt el, de még ma is legcsodálatosabb évszakom az ősz.
Boldog vagyok mikor serceg alattam a sok színes le - vél. Nincsen forróság, hideg, éhezés, mert őszig mindig beérik valami termés.
Tehát jókor jöttem. Várt a szép természet, a gazdag termés, a szép őszi naplemente és a boldog szüleim akik első gyerekként nagy szeretettel fogadtak mindkét nagy- szülőkkel együtt.
Sok megpróbáltatást értem meg azóta, de mindig op-timista és szentimentalista voltam.
Amit keményen elhatároztam azt tüzőn-vízen át megvalósítottam. S ha nem is önmagammal, de a gyermekeimen keresztül sikerült megvalósítani az álmaimat.
A nagy fiam játszik egy hangszeren (gitározik). Valamikor én is szerettem volna de nálam nem valósult meg. A középső fiam nyolc éve táncol a végvári "Csűrdöngölő" tánccsoportban. Valamikor táncosnő szerettem volna lenni. A kisfiam jó szakács lett. Talán, szakács is szerettem volna lenni. Végül annyira szerettem a gyerekeket még kisgyerek koromtól, hogy már 19 éve tanítóskodom. Imádom a szakmát, jól érzem a gyerekek közt magam, főleg azért is mert felnőttek az én gyerekeim.
Boldog vagyok, mert mire elfelejtettem milyen szerelmesnek lenni, újra az lettem és ez így jó. A haláltól nem félek, mert emlékszem mikor még csak lélekként rebdestem fennt a magas égben, milyen csodálatos volt az ottani élet. Mindenkinek azt ajánlom: szép az élet, kisangyalkák röpködnek fennt a levegőben, akik óvnak, védnek bennünket. Sosem szabad elkeseredni. A rossz életet még jó is követi, de , sosem a gazdagság a fontos, hanem a lelki jóság.
Az örömnek és a szeretetnek az a természete, hogy kiárad. Aki Jézus követője, nem marad közömbös ember- társai iránt. Ez a keresztény küldetés egy igazi áldás.
VERSEIMBŐL
Mint bárki más.....
I.
Egy gyerek jött,
A Földet meglátogatni.
A gyerek ifjúvá lessz,
S az ifjú férfivá,
Év, telik év után,
Hát senkit sem,
Kerülnek ki az évek,
Nyomot hagynak az arcán.
II.
S mikor túl volt már,
az iskolán,
Mert rendre kijárta,
Azokat is.
S a Földön volt Ő is,
Mint bárki más....
III.
Szegénység gyötőrte,
Lelkét és arcát,
De reménységgel,
Mégis telített Ő.
S az emberek közt,
Járt, kelt.
Mint bárki más....
IV.
Ő volt az apám,
Az én édesapám.
Kicsi volt és barna.
Becsületes és igaz.
És végképp meglátogadta a Földet.
Mint bárki más....
V.
Itt járt Ő is,
Köztünk, emberek közt.
Munkája az asztalosság,
De mellette,
Az állatokat is nevelgette.
Szeretettel dédegette.
Különösen,
A kis nyuszikát értékelte.
VI.
S Ő volt,
Az én kicsi édesapám,
Ki ma már nincs itt,
De az Ő lelke,
Itt van köztünk,
Nap mint nap,
Velünk van Ő.
Emlegessük,
Fényképeit nézegessük.
VII.
Vendég volt Ő is,
A Földön,
Mint bárki más....
Elment Ő is,
Mint bárki más....
Négyenünket hagyott
Maga után,
Az Ő négy gyerekét,
Feleségét, menyeit,
S hát még a kis unokák!!!
VIII.
Végképp
Meglátogatta a Földet,
Emlékei maradtak csupán.
S Ő itt hagyott.
S elment,
Mint bárki más....
Édesapám
Emlékére írtam, 1997 április 9-én.
Lánya, Borsos Éva.
A nagyszüleim parasztháza
A nagyszüleim parasztháza,
Sárgítos tornánca,
Friss kenyér illata,
Friss habostej a sítárban,
Petróleum a lámpában.
Este lett!
A fény körül lepke jött,
A falon a pók hálót szött,
A nagyanyám csipkét köt,
A nagyapám keresztet vet.
Én belépek,
A falon az árnyékom átlépett,
A lepke táncba kezdett,
A pók hálójában legyet fogott,
Nagyanyám is imába kezdett,
Nagyapám engem is oda szólított,
S együtt mondtuk a "Miatyánkot".
Ma a nagyszüleim,
Temetőben vannak,
Bezárt koporsóban nyugodnak,
De a tornáncos ház,
S az ők emlékük,
Bennem mindörökre,
Fénysugarat hoznak.
B. Éva.1994
B Éva.1994
Áldj meg engem!
Én ISTENEM,
Áldj meg engem,
Szállj meg engem,
Áld meg a mi kis családunk!
Szállj meg engem,
Jó lélekkel,
Áld meg lelkem,
Sok más széppel!
Én ISTENEM,
Öntsél belém,
Kedvességet,sok jóságot,
S áld meg a mi kis családunk!
Csupán csak jó szeretnék lenni,
Ezért kérlek,
Jó Teremtöm,
Áldj meg, szállj meg,
Sok szép jóval engem!
S ha engem jónak teremtettél,
Családommal jót tehetek,
Én ISTENEM,
Áldj meg szállj meg engem!
1993.